Megszokás

Merész, kihívó szavak

Mosoly mosolyt visszaad

Gátlástalan érintések...

Ölelés, csók, miegymás.

Lassan csattanó pofonok

Vádak, amikre nincsen ok

Megint ölelés, csók és ágy

Megint... Valahogy mégis más.

Hullna rám az ég

Halk nótát dúdolnak az útmenti kis kövek

Őrangyalod ma éjjel is a kapumig követ

Megszámolom majd az égen az ottragadt Napokat

Majd elrakom őket,

mint ahogyan fagyra raktam,

mikor hoztad,

a kis csillagokat.

Kusza álomkép

téged nézni
és látni
és itt-ott
lenni
veled (is)
vagy nélküled
valahogy körbemegy

most egyre csak Más

aki jön

már nem tudom
TE,
vagy más az,
kinek jár a köszönöm

össze-vissza kószál 1
egyetlen 1 gondolat:

ennek az álomnak
az ő-je miért te vagy?

álmodom ma is
veled, vagy ellened
van tested is?

vagy mint az ajkad íze,

az is csak képzelet?

Jöjj vissza

Mint amiképp reggel a sárgán friss bolondságot hozó sugarakkal a Nap köszönti a fejüket a setét éjszakában felejtő nyári réten illatosan csábító lassan szirmukat kinyújtó virágokat, úgy köszönteném hajnali szélben érkező lépteid...

Talán.

De ma már

Csak talány...

...életről álmodik a halál.

Minek?!

Csörög a mobilom

Látom – hívsz

Akár

Fel is vehetném

Mondhatnám:

Szia!

Csak félek,

Hazudnál

Megint

Vagy kérdeznél

Hallanám hangod…

Ezért

Inkább

Hagyom,

Hívj.

Ha fontos,

Úgy is megtalálsz.

Érzések

vannak, voltak s lesznek
de néha jó,
ha másak
márcsak
azért is
hogy hull a hó

meg hideg van

s engem korulvesznek

az érzések

Őszi

Hajadban ott van még a nyár ereje

s a pulóvered is tiszta szösz

hálózsákodnak még mindig nincs helye

bakancsodba még mindig megbotolsz

csuklód még mindig jelzi, merre jártál

táskád őrzi még a sok kis emléket

oly sok vonat... s te oly sokat vártál

barátok nélkül az élet nem élet

útjaid ki tudja, merre vezettek

s célod ki tudja, meglelted e

s vajon azt a sok nagy-nagy tervedet

tán mindet elérted, elérted e?

Már köszönt az ősz, levelek lehulltak

kinn eső, szél és sár maradt

madarak melegebb tájakra vonultak

csak a lélek - az még a nyárban ragadt

valamit be kéne fejezned tán

valamit tenni, mondani

rég múlt, nem jön vissza a nyár

valami újat kell kezdeni