És megint eljött az a délután. Emilyent akartam pont! Fényben úszik a város, nap szórja apró sugarait ránk. Kettőnkre. Hallom, ahogyan nyílnak a virágok. Tavasz van. Nem látlak, de tudom, még a napszemüveged alatt is hunyorítasz. Én a reklámtáblát nézem, ezredszer olvasom, milyen keksszel kezdjem a napom. Mocskos ez az autó. És ki van fűzve a cipőm. Vajon olyan ez a felismerés, mint amikor szex közben a pókhálókat számolják a plafonon??
Rettenetesen örültem neked! Vártam a tenyereidet a melleimen. Öledbe akartam ülni. Nyakadba ugrani. Simítani az arcod és végigmenni mutatóujjammal az orrod hegyén. Mutatni akartam valami újat és szépet. Akartam, hogy észrevedd, csinos vagyok. Most olyannak érzem magam. Legtöbbször elesettnek és elveszettnek, de mostanában mosolygok a tükörbe reggel fogmosás közben. Szeretem, hogy ilyen magas vagy. Mert felnézhetek rád. Belelátok akár az orrodba is. És tudom, milyen a fejed alulnézetből. Ezt egyébként is tudom, amikor melledre teszem a fejem az ágyban, akkor is beleláthatok az orrodba. Volt olyan is, hogy náthás voltál. Olyankor nedvesek az orrcimpáid.
Szeretem, hogy ekkorák a kezeid. Ha ökölbe szorítom az ujjaimat, át tudod fogni. Sokkal kisebbnek érzem a seggemet is. Beletúrsz a hajamba és én kicsi vagyok megint. Holott már nagylány vagyok, néha már tudok viselkedni is. Most nem. Piszkálom a cipőm hegyével a kavicsokat. Van egy piros közöttük, lehet, hogy tégla. Olyan, mint a hajam. Szerintem tetszik neked. Máshogy sehogysem láttál. Lehet, hogy direkt időzítem magamat vörösnek, ha találkozunk?
Olyan jó melletted ülni! Ma is a kanapén. Éreztem a combomon a combod. Melegem lett és bizsergett a hasam. Ilyenkor pillangók vannak benne. Tegnap is, amikor felém hajoltál és néztük a képernyőt. Ha felnéztem volna, pont állon csókolhattalak. Vagy amikor kétoldalt beleböksz a bordáimba és felsikítok. Nem vagyok csiklandós. Pillangók repkednek a hasamban eszeveszetten. Most nem.
Most szeretnék valami menőt mondani. Amolyan nagylányosat. Olyant, hogy elhidd, jófej vagyok és felnőtt. De nem túl okosat, nehogy közhelyes legyek. Emitt egy hajszálam lobog a borostádban. Szeretem, amikor nem borotválkozol. Pirosan fénylik a napsütésben, leszedem. Igyekszem úgy megsimítani az arcod, mint a múltkor láttam a filmben. Átölelem a nyakadat, egy kicsit lábujjhegyre kell állnom, hogy megcsókoljalak. Nagy kezeiddel átfogod a derekam. Ez olyan jó! Felemelem az egyik lábam, így ni.
Belecsókolok a nyakadba. Úgy hiszem, ez olyan Én-es. Talán csak én csókolok bele így pasik nyakába. A napot egy felhő takarja el. Menned kell. Tudom. Talán marasztalhatnálak. Ha igazán szeretnél, talán maradnál. Azt mondod, vigyázzak magamra. De kérem! Én hiába igyekszem, inkább te vigyázz rám! Én inkább rád vigyáznék. Ezt mindent mondanám. Ha nem lenne az a sok kavics a cipőm hegyénél, és nem sütne szemembe a nap, és nem lenne ennyire mocskos az autód, és nem lenne az a rohadt kekszreklám a szemem előtt! Azt hiszem, mosolygok.
Zárom a kaput és figyelem, ahogy az autód a kanyarba ér. Integetsz, integetek. Még mindig mosolygok. Egyébként...mondom...igen, talán, teljesen valószinű, hogy – azt hiszem – én is szeretlek téged!
