Kép

A nyitott ablakon beáramló friss-eső-illat minden apró illatárnyalatával és csepp-szín-árnyalatával meg nem tud békélni a múvészlélek sivatagszíve: nézi csak a pocsolyák felszínén áramló karikák gyorsan lebbenő sokaságát, és sír. Az éggel sír. Cseppfüggöny mögül habzsolja a szürke alkony ezer ízeit...

Esőbe mártott ecsettel halványkék karikákra váltja a pohár alját, ide még egy kis rózsaszín kell...hm, lilán szól a kint, oly lilán.

Mint a mákoscsík.