Mint amiképp reggel a sárgán friss bolondságot hozó sugarakkal a Nap köszönti a fejüket a setét éjszakában felejtő nyári réten illatosan csábító lassan szirmukat kinyújtó virágokat, úgy köszönteném hajnali szélben érkező lépteid...
Talán.
De ma már
Csak talány...
...életről álmodik a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése