Bepakolom hátizsákomba a nyarat

Bepakolom hátizsákomba a nyarat. Mindent, ami belefér. Kis zsebeibe nyomom a szépet, a belső rekeszébe a szerelmet, s a jót, azt hagyom legfelül, hogy akármikor kivehessem. Bepakolom mindazt, amit imádtam. Bepakolom a barátaimat, zacskózva, nehogy összetörjenek. A bakancsomat sem felejtem ki, s a kést, a gyújtót, a dugóhúzót. Pakolok egy kis bort, sört, pálinkát. Szalonnát, mert az mindig kell, s hagymát, ahogy olykor régen pakoltak.
Bepakolom az emlékeimet. Egyenként kezdem, aztán megunom - összeszórom őket nejlonzsakuba. S ha kiveszem, nem is tudom, melyik melyik - nagy nyári összevisszaság lesz ebből a végén.
Bepakollak téged is. Összehajtogatva, kisimítva, belőled csak a legjobbat.
Ami rossz, nem kell, nem viszem. Azt abba a rekeszbe teszem, ami lyukas - potyogjon ki útközben.
Bepakolom a nagy igazságokat, s az élet dolgait. Ez mind-mind kell.
S az út porát, azt is bepakolom. A fákat, melyeket elsuhanva látok, s a holdat, a napot, a csillagokat.
Hmm... Kész, útnak indulhatok.

Én is ott voltam!

Volt egyszer egy déhá-tábor...Gombaszögi...Krasznahorkán.
A kis piros egyszemélyes sátramból nem lehetett úgy kikelni, hogy ne lássam a gyönyörűséges Krasznahorka büszke várát...továbbá a vécéket, a kocsmát és a vízelválasztót. Az utóbbi kivételével mindegyiket megjártam. Persze, nem minden reggel...
Reggel, nappal, éjjel - ilyen helyen mint ez összefolyik minden. Nincsen éjjel, sem nappal, csak egy tér, egy dimenzió :) ebben telnek napjaink, s ezért nem másnapos senki...marad mindenki részeg :D
Volt itt minden, mi szívnek, szemnek, szájnak kell: töpörtyű, friss kóbász, s igyunk, szívjunk, mindenkinek ami jár. Nem akarok a piros egyszemélyes sátorban aludni!
Főzőbrigád: az én, az Ildi, az Anna, a Rita...Annával szeretünk fát vágni. A fiúk szeretnek szurkolni. Rita sokat beszél, sokat kérdez: megmostátok??? Összenézünk: minek?!?!! Valami a földön landol...felveszem, supp bele a katlanba vele! :D
Iszunk? Noná! Akkor egészségünkre...
Iszunk? Megint? Noná! Akkor egészségünkre!
Iszunk? Jáj, megint? No akkor igyunk...
Volt aztán éjjel, karajoké, elénekeltem a pocsolyába léptemet, és egy egész éjszakát átnépdaloztam. Hangom reggelre: nulla...
Jó volt főzni. Minden alkalommal sikeresen és szinte észrevétlenül lerészegedtünk a katlan mellett. Jó volt.
Volt, amit tán sosem feledek: a zsákostul megmosott paprika, a katlan, amely szemérmes és behúzza magára a zuhanyzó függönyét, egyes emberek, s én nem akarok a sátramban aludni!
S volt, aki olyant tudott mondani, hogy a földhöz csapott. Éljenek a magabiztos férfiak, hajrá a beképzelteknek is, s akik azt hiszik, körülöttük forog a világ - nekik is hajrá!

Szeretem ezt a tábort. Ezt a társaságot, ezeket az embereket, akikkel fél év után ugyanott tudjuk folytatni, ahol félbeszakadt...egy beszélgetés, egy vonzódás, egy szerelem, vagy éppen valami, ami majdnem az, de mégsem, vagy mégis???
Köszönöm, köszönöm...

Bolond napjaim

Hazatérve Hegyaljáról az élet egy percre sem áll meg, vallom a régi kedvencemet: csak úton lenni jó igazán. Ha odaérek, megunom, indulnék. Sok helyen egyszerre - ez lenne a nirvána! Klónoztathatnám is magam, s minden hétfőn este leülnék magammal sörözni, megbeszélni az élet nagy dolgait s az összes átéltet.
Ma sincs maradásom, hajrá nyár! Vár Krasznahorka büszke vára, ahol annyi mindenkivel találkozol, hogy nem is tudtad, ennyi barátod van. Ahol lehet csinálni a nagy semmit, vagy épp mire kedvem van, azt. Virtuális élet helyett inkább élem a sajátom, fényképek helyett emlékeket gyűjtök, ezt soha nem veszed el! Nem adom.
Agyamat millió dolog birizgálja, hogy még valamit, valahová...mondani kéne talán, tenni vagy látni. Megkeresni, megszeretni. Továbbra keresem az egyszer megvolt biztos pontot. Az út az igazihoz mindig sok tapasztalattal van kikövezve...

Legbizonytalanabb biztos pont

Valahol itt vagy mindig, ha kell, felkereslek. Jössz, ha hívlak, s megyek, ha hívsz. Valahol mindig rád bukkanok, ha pont a fejemben jársz. Néha túl sokat gondolok rád, néha napokig nem. Ha veled vagyok, jó, ha messze vagy, csak néha hiányzol. Ha épp mással vagyok, lehet, mégis veled, s ha veled, néha mással. Levetkezve feküdnék veled napokig, vagy futnék a magas fűben. Számolnám veled a csillagokat, lehet, le is hoznék egyet. Hallgatnám veled, ahogy nő a fű, vagy éppen csak hallgatnálak. Néha megölnélek. Többször egymás után. Feldarabolnálak s eltennék egy kis darabot a zsebembe, magammal hordanám, hogy velem lehess. Te örülnél. Néha nem kell nekem ez a nagy szerelem. Csak lenni, szabadon, egymagam, nélküled. Bolond vagyok, s bolond vagy, ezért szeretlek.

Én nem emózok!!!

Ha ülök a seggemen a hűvösön, az nem azért van, mert emózom! Ha azt mondom, nincsen semmi baj, akkor NINCS! Ha nem kérek enni, akkor nem vagyok éhes, ha azt mondom, köszönöm, elég, akkor ne öntsél!
Ha szar a kedvem, akkor biztos nem oktalanul, s ha nem szar, akkor ne rontsd el. Ha fázom, elkérem a szvettered, s ha melegem van, akkor leveszem a ruhám. Ha fáradt vagyok, lefekszem, s ha veled nem, akkor senki mással, ha éppen nem akarlak látni, akkor ne gyere a szemem elé.
Nagy lány vagyok már, tudok beszélni-szólni-kérni-kérdezni...
Szeretem, ha törődsz velem, de értsd meg - nem emózok!

Főnix madar és egyéb állatok

Hmm, már meginn. Egy kicsit megúntam, de leginkább szerintem a barátaim, az FWD-s leveleket arra a kérdésre: s egyébként, mi van veled? Nesze, itt megtudjátok! :)
Vagy akár nem. A mai nap is lassan véget ér. S vele mindaz, amit a szép nyári nap hozhat: gyümölcsök leszedése, befőzése, lekvárfőzés, gyomlálás, sörözés. Ma eszembe jutott egy emberke, akit talán már ki is töröltem az életemből. Most úgy érdekelne, mi van vele, hol van, mit csinál. Csak a nagy törlésnél nulláztam a telefonszámát, szkájpját, e-mail-jeit, egyszóval minden közvetlen elérhetőséget rá. Most meg talán arra várok, hogy ha eleget gondolok rá, felhív. Vagy majd ír egy esemest, mint ahogy azt én tettem mindig :) legrosszabb időkben.
Eldöntöttem, fesztiválos lesz az idei nyár - igaz, ezt már agyban eldöntöttem előre, de tettekben ma - szombaton jegyvásárlás Hegyaljára - hajrá nyár, hajrá élet.

Mai meglepetés: jött egy esemes - olyan, mint valaha érkeztek, ugyanaz az aláírás - igaz, mi más lehetne? Meglepett. 160 karakter meglepetés.
Mai igazság: a kutya nem szereti a csokibevonatú kekszet. Csak a csokit. A keksz maradékai a fűben hevernek...