2009. július 22., szerda

Bolond napjaim

Hazatérve Hegyaljáról az élet egy percre sem áll meg, vallom a régi kedvencemet: csak úton lenni jó igazán. Ha odaérek, megunom, indulnék. Sok helyen egyszerre - ez lenne a nirvána! Klónoztathatnám is magam, s minden hétfőn este leülnék magammal sörözni, megbeszélni az élet nagy dolgait s az összes átéltet.
Ma sincs maradásom, hajrá nyár! Vár Krasznahorka büszke vára, ahol annyi mindenkivel találkozol, hogy nem is tudtad, ennyi barátod van. Ahol lehet csinálni a nagy semmit, vagy épp mire kedvem van, azt. Virtuális élet helyett inkább élem a sajátom, fényképek helyett emlékeket gyűjtök, ezt soha nem veszed el! Nem adom.
Agyamat millió dolog birizgálja, hogy még valamit, valahová...mondani kéne talán, tenni vagy látni. Megkeresni, megszeretni. Továbbra keresem az egyszer megvolt biztos pontot. Az út az igazihoz mindig sok tapasztalattal van kikövezve...

1 megjegyzés: