A lelkem

Köszöni, jól van... Bár néha kissé megszédül, meginog, alapjában véve még mindig a káoszban érzi magát jól, felejteni is szeret - néha egyenesen kénytelen - s még mindig nem bírja a semmittevést. Ha minden rendben van, az nem tesz jót állapotának, keresi az apró jeleket a hirtelen bekövetkező rossznak. Jelen pillanatban várakozik. De nem ám tétlenül, elfoglaltságáról minden nap teszek. Nyugodni nem hagyom, s nem hagyják mások. Néha kiszökne, szállna tőlem messze el - nem csodálkozom, emlékeim sem bírják ki velem sokáig... Néha összecsap vágyaimmal, hirtelen meggondolásaimmal - eddig még úgy hiszem, győzött. Törődöm vele. Tudom, hogy törékeny - babusgatom, védem, azt hiszem, kezdi már magát bennem megszokni...