Állok, és nézlek - fekete bőrkabátod őrzi az esőcseppeket, vagány és kicsit fura így hideg szélben, szeretem nézni a cipődön a gyűrött bőr mintáját és a cigit a kezedben, meg a füstöt, ahogy fújod ki. Ahogy jössz, erősebben kalapál valami benn a nagy melleim alatt...ha odatennéd kezed, éreznéd vágyam lüktetését, ehelyett bámulod - bár lesütöd szemed mindig, ha észreveszem, de érzem, ha hozzám szólsz, nem feltétlen szürkéskék szemem színét vésed az agyadba. Féllek megérinteni, tudom, te is félsz - ez most nem az a hely, nem az az alkalom, talán sosem volt és soha nem lesz már - de nézel, és tudom, hogy szavaim között is hallgatod hangom és talán vársz valamire, vagy valamire várok én. Ahogy egy pohár bort tart kezed s lassan enyémbe csúsztatod, ujjaid megérintik ujjaim, egész karom bizsereg, jó, nyakamon érzem már ezt az érintést, kéne...hm, igen, kellenél talán, egész lényed vonz, tested melegével védenél a hideg széltől, bebújnék fekete bőrkabátod alá, pulóvered alá, tenyerem csúsztatnám hasadon és élveznéd. Mosolyod görbe és váratlan, hirtelen csap át röhögésbe, rád nézek - szintén röhögök, nem tudom, miért, min, nem is lényeges, csak nevetünk együtt, már senki sem érti, csak a nevető szempár, fel-fel rázódott váll...ilyenkor megölelnélek, magamhoz szorítanálak és hagynám, hogy nevess hajamba, suttogj még félszavakat és soha nem hagynánk abba a röhögést, már a hasamban érzem - repkednek a pillangók, szárnyukkal csapkodnak bennem legbelül és nem bírok magammal - rágyújtok. A füstöt akaratlanul rád fújom, szád széle megrezzen, mondanál valamit? vagy csak...
Bemegyünk. Mellém ülsz. Hozzám érsz. Először könnyedén, félve, aprón és egyre erősebben ver a szíved: érzem, hisz már oly közel vagy, jobb combod szorítod balomhoz, mezítelen lábujjaim felrakom, betakarsz, érintesz, hideg lábam forró jobb combod alá rakom - nekem ez jó, téged sem zavar, isszuk a bort és nevetünk és zavarban vagyunk és talán valamit kéne még tenni, valami többet, érintselek? rád nézek, nézel, önkéntelen símogatsz. Borod van még? vagy vizet kérsz? vagy valamit? hozhatok, csak hogy fel keljen állnom, el innen, mellőled el, nem lehet, nem lehet...
Félsz tőlem, magadtól, érintéstől és a borban megbúvó kis vágyangyaloktól, közeled ijesztő, kortyolgatok, nézlek és nem nézlek, veled is nélküled...vadul kalimpál valamid benn - hallom, hogy lihegsz, hallom, hogy kívánsz, hogy kellek, hogy férfi vagy, én egy nő, ketten - s mondd, bort ugye iszunk még???
Ha üres lett volna a ház, reggelig szeretkeznénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése