Akár egy jó feleség

Ma kész lett a nagy remekmű: egy kötött mellény, amit apunak már három éve igértem. Már csak a gombokat kell felvarrni, és viselheti kedvére. Szereti már most, hiszen három év kemény munkám van benne!
Ebből az első év igérgetés volt, az megy nekem nagyon. A második évben dönteni kellett a színéről, s a mintáról, megvettem a pamutot és karácsonyra meg is kapta tőlem. Az utolsó év volt a leghúzósabb - bele-bele kezdtem, nem tetszett, lefejtettem. Ez ment egész májusig. Június felében már azért lehetett látni is valamit a mellényből, egy hónap múlva már egész mellény formája lett. S ma lett kész! Hajrá.
Kivettem a varrógépet is - letöröltem róla a port (amibe már telefonszámokat lehetett lejegyezni) és varrni kezdtem. Bevarrtam az összes lyukat, amit otthon találtam. Szabtam, vágtam, s varrtam. Újra hordhatom a szakadt farmereim!
Kétszer tömtem meg a mosógépet. Kivasaltam az összes arra váró kupacot a házban. Megteltek a szekrények illatos, frissen vasalt ruhákkal. Porszívóztam és felmostam. Minden tiszta. Akár rendnek is nevezhető lassan az "alkotó" bordelom...
Főztem egy kis pacalt, és csináltam lekvárostésztát.
Akár egy jó feleség - senki ne mondja, nincsen bennem nőiesség! :) Ezek után mehetek sörre.