Hazaértem végre valahára, elkezdtem tegnap a vonaton a gondolataimat összeszedni az elmúllott néhány napról - nincs értelme leírni, mit csináltam, mit láttam - nem is tudom. Voltam itt-ott, láttam ezt-azt.
Összevisszaságba folyt nekem az idei nyári egyetem. Sokkal több dolog történt, mint tavaly. Sokkal több olyan emlékem lesz, ami marad, ami kell. Begyűjtöttem egy söröskorsóba, hazahoztam :)
A búcsúbuliban marhafáradt voltam - annyira akartam volna még valamit mondani, tenni, valakivel táncolni, nem volt erőm. Szemem alig-alig nyitva, fejem alig-alig fent. Táncoltam azért, de arra az egy táncra mersz sem volt. Majd máskor. Máshogy.
Az előző éjjel egy káosz, annak a nagyobb részét a jótékony feledés homálya borítja :) nagyon jótékony. Kevés alkoholfajta nem csúszott le akkor torkomon. Igencsak igyekeztem kerülni a másnaposságot, sikerrel.
Volt egy átbeszélgetős éjjelem is, tudja fene, mit csacsogtam össze-vissza.
S volt kettő darab amolyan aranyos. Az éjjelre ilyen jelzőt lehet egyáltalán használni?
A korsó alján az első éjjel hajnal-reggele: egy ő. Befejezetlen dolgok, kimondatlan gondolatok. Közben a fejemben valaki, aki hiányzik. Érthetetlenül menekültem a kis semmi-valamitől. Egy esemes, ami néhány karakterben megcáfolta magát :D s most az utóbbi mondata nyeri a nyomatékosságot.
Imádtam ezt a nyári egyetemet, az összes kis balhéjábal együtt! Én én voltam, s ilyennek ismerte(te)k meg. Most már én szeretnék maradni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése