Sok kis apró halványrózsaszín habcsók. Körberepülöm, szedek egy kis virágot. Lekvárt csinálok. Amikor télen kibontod majd, a szobádba beköltözik a tavasz. Rátelepszik a polcaidra, fiókjaidba bújik, ruháid közé, bemászik a paplan alá.
Nap süti a szemed, pislogsz.
A kis halványrózsaszín habcsókok befedik a padlót. Nem tudod őket összeseperni. Mandulaillatú lesz a hajad is.
Kinyitod a könyvet, és onnan is én kacsintok rád. Kitépem a lapjait, ezek lesznek a madarak. Szobád tele van velük, sok fehér kisbetűs madárral, nem látod a plafont.
Befekszel a mandulavirágos ágyadba és hozzám álmodod magad. Kiszórod zsebeidből a hópelyheket. Lekvárt csinálok belőlük. Bezárom a kamrába a mandulavirágok mellé.
A felső polcról leveszek egy befőttes üveget. Kibontod. Kiskonyhánk plafonja eltűnik, a pohárból ezernyi lepke repül ki. Minden színes.
A padlón zöld fűszőnyeg. Hempergünk a nyíló virágok között. Nap süti a szemünket, kiskonyhánkban nyár van. Égeti meztelen bőröm.
Csiklandozza a fű a derekam s hátad. Ahogy kinyitom a könyvet, új és új lepkehadak szállnak. Nem tudunk a Napba nézni, csak egymásra. Hajamba tűzöl egy halványrózsaszín mandulahabcsókot.
Új és új virágok nyílnak. Nincs tél, nincs éjjel. Csak te vagy, és én. Takarónk az illat. Karoddal lesepersz egy mandulaillatú virágszirmot meztelen vállamról. Fülem mögé simítasz egy hajtincset.
Szerelemillatú nyári viráglekvárt akarok csinálni! Berakni a kamrába a legfelső polcra. A lepkék szárnyaiból lebegő ruhát...
Átölelsz. Hozzád bújok. Meztelen térdemre lepke száll. Hajad halványrózsaszín-habcsókillatú. Testünk egy.
Sok fehér kisbetűs madár szárnya csapkod.
Hirtelen szél támad. Lábujjamon esőcsepp csobban. Körülnézek...
Kiskertünkben mandulafa virágzik.
Eme írással annak a kedves leányzónak szeretnék örömöt szerezni, aki ott volt a Kiskertünkben... születésénél! :D S ez mind nem jött volna létre, ha TE nem vagy.
Emlékszem erre a hangulatodra! Azóta sem tudom elképzelni, kinek íródott! De boldogember lehet. g.
VálaszTörlés