Mi lenne veled világ, mondd, háló nélkül? Elvesznél? Megszűnnél? Vagy csak visszakerülne az emberek arcára a mosoly, a mindennapjainkba a beszélgetés, közös időtöltés…
Egész életünk rajta van a neten. Születésünktől kezdve figyelve vagyunk – a kis emberke adatai rögtön, ahogy a meleg méhből hűvös dokikezekbe pottyan, bekerülnek a rendszerbe: neme nő, súlya 3200 gramm, hossza 50 centi. Anyja neve Cecil. Felköhintett és kisbabás-illatosan lefosta az internetet… (hoppácska, a vörd mindjárt felismeri: durva, obcscén kifejezés…)
Gyermeknek összes adata hamarosan fent lesz az éterben, akárki hozzáférhet, elég a nevet beütni és a gugli majd megtalálja. Ovi, suli, gimi, egyetem. Egész órarendjét fel lehetne kutatni, s aki egy kicsit ért hozzá, megnézheti az átlagát is. A leányzó pedig szépen fokozatosan maga is feltölti és apdétolja önmagáról a dolgokat: családi állapot bonyolult, politikai nézetek kétségbeejtőek, haja színe szőke, szeme kék, dioptriás, fogait fehéríti, britniszpírszet hallgat és kedvenc filmje Titanic. Netről húz le beszámolót, onnan rendel parfümöt, visszanézi a tévé műsort, mert azt mondta a Béla emesenen, hogy zsír. Neten keres kedvest, neten etet állatot, kutyát sétáltat. Neten éli világát. Suliból siet haza, mert virtuális randevúja van. Szmájlikkal kommunikál, féjszbúkon összes ismerőse tudja, ha szakít Gézuval – megsiratjuk, vigasztaljuk. Ablakból nézi, ha esik a hó, gyorsan közli mindenkivel – hógolyózna, hát dob egy golyót vévévén. Később itt keres munkát, mélben küldi el a jelentkezést, ha mázlis, otthonról dolgozik, nem kell kiskosztüm – tyeplákiba beül a képernyő elé és analizál és küld és kap és internetbankinggal megnézi, mennyit keresett. Majd e-vásárol, e-fizet. E-közli, hogy nem ér rá, sok a dolga, álmos, fáradt, ideges – nem csoda, hogy semmit nem győz, ha feszt lefoglalja az állapotfrissítés… Majd a közértben összefut Borissal, annak lelki baja van, kávéra nem ér rá – tudod mit, majd neten megbeszéljük!
Eltűntek azok a meghitt pillanatok, mikor két ember sétál, arcukat hideg csípi ki – virágot is csak neten kapunk. Ijesztő, hogy ha felhívok valakit, szinte érzem a kérdést: na, mit akarsz? Semmit. Csak tudni, hogy vagy, mi van veled. Ja, akkor gyere szkájpra, megbeszéljük…
Félreértés ne essék, élek én is nettel eléggé! Kilométer-radírnak használom. Reggeli kávénál kapcsolódok, ne késsek le semmiről, ha keresnek, találjanak, vagy tudjanak üzenni. Olcsó és kényelmes megoldás. Sőt, a mobilomban is van hozzáférés, nehogymá ne tudjam megnézni, mikor megy vonat, busz. Szkájpon beszélek és neten közlök, így nézek híreket és sóderklubbot. Néha horoszkópot is, és néha olvasok. Sok-sok adatom nyilvános, tudja a világ, mit szeretek, mit nem. Mégis úgy érzem, van különbség köztem és mások közt: én ki tudom kapcsolni.
